Rólam
Ki áll a Mimozita mögött?
Halász-Takács Beatrix vagyok, 38 éves, anya, feleség, vállalkozó. A Mimozita megálmodója és megvalósítója, tulajdonosa és ügyvezetője.
Szeretem a szépet, a finomat, az ízléses dolgokat a konyhában, szeretek meglepni és ámulatba ejteni. A Mimozita célja is ez, hogy szemet gyönyörködtető, finom és elegáns tálakat és válogatásokat készítsek.
Álmodozó realista, romantikus racionalista, szabálykövető lázadó, bátor bizonytalankodó
Ez az ellentétesség és kettősség jellemez leginkább.
Végzettségem tekintve közgazdász. Több évig éltem, tanultam és dolgoztam tőlünk nyugatabbra, amiért nagyon szerencsésnek tartom magam, hisz szélesebb látókörrel, magabiztos nyelvtudással gazdagodtam és olyan releváns nemzetközi szakmai tapasztalatokat gyűjtöttem amivel aztán itthon könnyebben tudtam érvényesülni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy aztán tíz évig multinacionális üzleti környezetben tevékenykedtem az autóipar területén. Rengeteg tapasztalatot volt lehetőségem szerezni ebben a szegmensben és büszkén mondhatom hogy a legnagyobb autógyárakkal működhettem együtt napi kapcsolatban és olyan innovatív projektekben vehettem részt amelyekkel piacvezetőként voltunk jelen az egész világon.
Bizonyos tekintetben monoton, rendkívül stresszes, kötött és erős határvonalakkal definiált mozgástér volt ez, de mindezek ellenére komfortosan tudtam benne mozogni. Ezt ismertem, ezt szoktam meg.
Jól érzi a kedves olvasó, hogy eddig a pontig a vendéglátással relatíve kevés a közös keresztmetszet, viszont ez olyan meghatározó része az eddigi szakmai életemnek, személyes fejlődésemnek ami említést kíván.
Egy idő után azonban hiányzott hogy a fantáziám szabadjára engedhessem és valami kézzelfogható ‘produktumot’ alkothassak. Nagyjából a gyermekem születését követően erősödött fel bennem az igény erre, de akkoriban még nem tudtam pontosan megfogalmazni, csak annyit hogy változás kell és azt,hogy valamiféle kreatív irányba kell elmozdulnom.
Vigyázat, egy élesebb kanyar következik!
Gasztromariska, avagy mi köze hozzá?
A kulinária, mint olyan… tulajdonképpen soha nem voltam egy konyhatündér, a főzésre nekem rá kell hangolódni. Ha definiálni kéne a saját ízlésem és magamra kéne aggatni egy divatos címkét, akkor azt mondanám hedonista ‘nudlitáriánus’ – utalva az olasz konyha iránti vonzódásomra – vagy omnivore ‘gasztromariska’ – hogy a tapas rajongásomról ne is beszéljek-. Bármit fogyasztok, ami finom, minőségi pláne, ha még ízlésesen is néz ki.
Nem tudok azért főzni, mert valamit kell enni vacsorára, nem tudok azért főzni mert muszáj.
Onnantól kezdett el érdekelni a téma, hogy terítés, tálalás, az ételek elhelyezése az asztalon, a dekoráció kiválasztása, minden amivel emelni lehet egy étkezés fényét és le lehet nyűgözni a vendégeket.
Az ötlet
Az első amit általában megkérdeznek tőlem a Mimozita kapcsán, hogy hogy jött az ötlet ?
Erre aztán van egy sablonos válaszom: érdekel a gasztronómia, vagy mindig is szerettem ‘kreatívkodni’ satöbbi, satöbbi. De az igazság ennél sokkal hétköznapibb és egyszerűbb: nem tudok főzni. (De néha szükségem van a férjem bankkártyájára. Haha)
Így kezdődött a kísérletezésem a tálakkal.
Szeretem a szépet, a finomat, az ízléses dolgokat a konyhában, szeretek meglepni és ámulatba ejteni. Nekem ez valóságos terápia.
Ezek a próbálkozások aztán annyira jól sikerültek és annyi pozitív visszacsatolást hoztak magukkal, hogy a környezetem biztatására elindult a Facebook és Instagram oldalam, ahová az elkészült tálakról kerültek fel fotók. Azt hiszem itt jött az áttörés, amikor ismeretlen emberek írtak nekem üzenetet és rengeteg dicsérő visszajelzésben volt részem, sőt konkrét igényeket fogalmaztak meg amiből aztán azt a következtetést vontam le, hogy ez egy olyan piaci rés, amit jó eséllyel be fogok tudni tölteni. Ezen a ponton döntöttem el, hogy adok egy esélyt a Mimozita megvalósulásának
Hiszen, annyiféle éles kanyar van az életben, ha csak a legismertebbekre gondolok: a riporterből lett kávészakértő, író vagy a műsorvezetőből lett cukrász, a projekt managerből az ország legismertebb pszichológusa vagy a legismertebb pszichiáterből lett borász esete. De aki abszolút példaértékű számomra az a hölgy, aki jogászból a vegánok koronázatlan királynőjévé avanzsált. Mindenki lehet az ami szeretne lenni, ha azt szívből csinálja. Kitartással, alázattal, töretlen hittel. Én is így próbálom majd. Tele bátorsággal és bizonytalansággal, álmokkal és számokkal, tele ötlettel és bizakodással.
Szeressétek Ti is úgy, ahogy Én.
Halász-Takács Beatrix
